A tihanyi rév már évszázadokkal ezelőtt is kulcsfontosságú átkelőhelynek számított, a turizmus fokozatos térhódításának következtében pedig egyre jelentősebb szerep hárult a vízi forgalomra. Az 1960-as években a kompok fedélzetén hozzávetőleg tizenötezer utas kelt át naponta egyik partról a másikra. Tihany és Szántód településének állomásai egyaránt építészeti remekműnek tekinthetők, melyek egyazon tervező, az UVATERV-es Dianóczki János munkáját dicsérik. Az 1962-re elkészült tihanyi váró épületének egyrészt a meglévő üzletházhoz, másrészt a bővítésre kijelölt kikötőöbölhöz kellett csatlakoznia. Dianóczki egy alátámasztás nélküli, tányérszerűen lebegő épületet álmodott meg. Az egyedi, kúp alakú betonlemezzel befedett kör alaprajzú, üvegezett létesítmény eredeti karakteréből ma már sajnos nem sokat látunk: az épülethez méltatlan és nem illő emeletráépítést, színeket kapott, funkciója a vendéglátás lett.