A régi tahitótfalui híd 1914-ben készült el. Az eredeti szerkezetet a II. világháborúban felrobbantották, és csak 1947-ben adták át újra a forgalomnak. A következő, 1959-ben végzett rekonstrukció során új vasbeton pályalemezeket és aszfaltburkolatot kapott, ám kevesebb, mint 20 év múlva újabb korszerűsítésre szorult, mivel a pályaszélessége és teherbírása nem felelt meg a korabeli forgalmi igényeknek. A részleges modernizálás helyett a megtartott alépítményekre teljesen új felszerkezet került: hegesztett acélszekrény keresztmetszetű, helyben előregyártott vasbeton pályalemezével együttdolgozó, öszvérszerkezetű, háromnyílású gerendahidat terveztek az UVATERV mérnökei. A közúti közlekedést a kivitelezés idején is fenn kellett tartani, így a régi hidat 20 méterrel elhúzták egy ideiglenes állványrendszerre, és ráterelték a forgalmat, amíg az új elemeket a régi alépítményeken összeszerelték. A régi szerkezet áthúzása után a rögzítési munkák három hétig tartottak, ezalatt a hajóforgalom szüneteltetésével uszályhíd üzemelt. A készülő hídon szerelése közben többször is végeztek a hegesztési belső feszültségekre és az elemek szilárdságára vonatkozó méréseket a kivitelezéssel megbízott Hídépítő Vállalat munkatársai és a BME Acélszerkezetek Tanszékének oktatói. Az átadás előtti próbaterhelése 1978. június 24-25-én volt, aminek során alakváltozás-és feszültségmérést végeztek statikus és dinamikus terhek alatt.