A Nyugati pályaudvar felújításával együtt elkezdődött a Nyugati tér, az akkori Marx tér kiépítése. A világháborúban megsérült, majd 1958-ban teljesen elbontott Magyar-Német Bank és az elpusztult London szálló helyén jelentős városszöveti seb tátongott a Bajcsy-Zsilinszky út és a Teréz körút sarkán, valamint a tér forgalmának megnövekedése már az 1930-as években is sürgette útjainak kiszélesítését és új szabályozási vonalak meghatározását. 1972-ben tervpályázatot hirdettek a tér forgalmi rendezésére. Ekkor már biztos volt, hogy a 3-as metró áthalad alatta, megállójának a pályaudvarral és a felszínnel is kapcsolatot kellett létesíteni, illetve a már említett közlekedési anomáliákat is orvosolni kellett. E munkák során bontották el a pályaudvar melletti Westend-házat és növelték meg a korábban is itt álló buszmegálló terültét. Több metrólejáratot nyitottak a téren, a Teréz körúton elbontottak egy háztömböt, és Kővári György tervei alapján elkezdték a teret nyugati irányba lezáró Skála Metró építését. A kapcsolódó közművek telepítése is megtörtént.
A legnagyobb figyelmet mégis a Bajcsy-Zsilinszky utat a Váci úttal összekötő felüljáró kapta, aminek a beruházása hangos sajtóvisszhangot keltve hónapokra elakadt. A Reviczky József (UVATERV) által tervezett és a Hídépítő Vállalat által kivitelezett, hazánkban még csak pár éve alkalmazott szabad szereléssel megvalósított híd 424 méter hosszával és 13 zárásával már magában hordozta a hibafaktort. Ehhez a Magyar Nemzet 1981-es riportja szerint a talajmechanikai szakvélemények precíz kiértékelésének elmaradása és az előregyártott elemek korai, a ragasztás kötését megelőző megfeszítése járult. A két végpontból párhuzamosan épített pályaszakaszok egymáshoz képest vertikálisan elcsúsztak, a középső elemek találkozásukkor nem értek volna össze, az építkezés 6 hónapra leállt. A műszaki vizsgálatban részt vettek a BME és a Győri Közlekedési Főiskola oktatói is, végül a felüljáró 5-5 egység visszabontásával az eredeti terveknek megfelelően megvalósult. Az 1982-es munkaügyi perben a Műszaki Szakértői Intézet megállapította, hogy a kivitelezést a szakmai szempontok figyelembe vétele nélkül sürgették, s bár a bíróság pénzbírságot rótt ki rájuk, mégis tisztázta a két nyilvánosan meghurcolt mérnök felelősségét. Az ítélet szövege kollektíven elmarasztalta a sajtó azon munkatársait, akik felemásan tájékoztattak az ügyről.