A 12 méter széles, 172 méter hosszú hidat 1977-ben kezdték építeni a Körös századfordulós vas hídjainak lecserélése céljából. A munka Kunszentmártonban, Körösladányban és Köröstarcsán nagyjából egy időben folyt, aminek során az 1970-es évek elején honosított francia szabadalmat, a házgyári építészetből kiinduló előregyártást szabad szereléssel ötvöző technológiát alkalmazták. Ez a módszer az elemek párhuzamos előállításával és az állványozás elhagyásával a mai napig jelentősen felgyorsítja a hidak és felüljárók kivitelezését. A gyakran a helyszínen (a Körös menti építkezések esetben a kunszentmártoni ideiglenes telepen) gyártott felszerkezeti elemeket futódarukkal mozgatva, a támasztók felől egyszerre szerelik, ragasztással rögzítik őket egymáshoz, majd az egész felszerkezetet tartó, feszítő acélkábelekkel húzzák össze. Betonozni csak az alkotóelemek illesztései között kell. A köröstarcsai híd 23 hónap alatt lett kész, a technológia „meghonosításáért” a szabadalmat megvásárló Hídépítő Vállalat vezetőit és a hidakat tervező Reviczky Jánost munkájukért 1978-ban Állami Díjjal tüntettek ki. A kivitelező vállalat a köröstarcsai munkákkal párhuzamosan a technológia kiterjesztésével, további elemek előregyártásával és a nagyobb fesztávolság áthidalásával kísérletezett.