A Balatonalmádit a tömeges üdülés egyik gócpontjává kijelölő 1958-as balatoni fejlesztési terv alapján elkészült a Tiry György tervezte ún. „Központi Park”. Ez az almádi partszakasz bővítését és a szomszédságában lévő területek kiépítését tűzte ki célul, a helyszín kiválasztását a vasúti töltés vonala határozta meg, ami ezen a szakaszon a Balaton partjától távolabb húzódik.
Az első, 1963-ig tartó ütemben az állomás és a már meglévő strand közötti park kialakítása volt a fő feladat. Felépült az üzleteket, bazárokat magába foglaló pavilonsor és a Pannónia Étterem. A régi, 1927-ben épült strand nyugati szélét vízbenyúló terasszal bővítették, amire könnyűszerkezetes büféépületeket és standokat telepítettek. A központi szakasztól délnyugatra napozóstrandot létesítettek, amit újabb elárusító épületcsoporttal láttak el. Bár a bazárok és pavilonok a fejlesztés látványtervein a megszokott téglány alaprajzúak, lapostetővel és tört ívű tetőkkel fedettek, a megépültek között kör alaprajzúak is születtek.
A második ütem 1964-ben indult el. Ezek a beruházások a strandot nyugatról határoló területre koncentrálódtak. Parkolót, motel üdülőt, idényjellegű, ám közművesített könnyűszerkezetes házakkal ellátott Lottó weekendtelepet, kempinget és a két világháború között üzemelő sportpálya helyén egy több egységből álló sportligetet alakítottak ki. A weekendtelepet és a sátortábort a tópart közvetlen határában telepítették, a szomszédos föveny szabadstrandot alakítottak ki.