A hidromechanizációs feltöltéssel létrejött Ezüstpart rendezésével a LAKÓTERV Márton István vezette építészcsoportját bízta meg a BIB. Mártonék az egész parti sávot egységesen kezelő beépítési és építészeti tervet dolgoztak ki, koncepciójuk magában foglalta az egyes szállodák helyének kijelölését, szintmagasságát és stílusát. A keletről induló beépítési sávon egy magas emeletszámú – a blokk szolgáltató épületével összekötött – hotelt három egymás mellé sorolt, alacsonyabb emeletszámú tömb követett. Az azonos homlokzati kialakításon felül a szállodaépületek magasságának meghatározott ritmusban való váltakozásával és az adott szakaszon belül a tömbök számával, egymáshoz viszonyított elhelyezésével kívánták elérni a homogén megjelenést.
A SZOT Ezüstpart Üdülő és a tőle keletre fekvő MÚOSZ Üdülő tervezése és kivitelezése párhuzamosan haladt. Az „A/I” kategóriába sorolt SZOT Ezüstpart Üdülő eredetileg négy hotelépületből és egy 1500 adagos, eszpresszóval kiegészült konyha-étteremből állt, később egy 1983-ban átadott új, nyolcemeletes szállodával bővült. Az 1960-as évek második felében átadott komplexumban a 3 háromemeletes épület és a tízemeletes toronyszálló egyszerre összesen 1000 főt tudott befogadni. Minden épületen kialakítottak napozótetőt, illetve szintenként a Balatonra néző társalgókkal és televíziószobákkal várták a látogatókat. A tízemeletes épület éjjel-nappal működő főportáján kívül minden tömbnek saját portája volt, a vendégeket saját park és szabadon használható strand várta az üdülő területén. A vizesblokkokkal felszerelt szobák 2 és 3 ágyasak voltak, de az egyes szobaegységek összenyithatóak voltak a családos üdülések biztosítására.
A tízemeletes épület előtt kicsit elhanyagoltan, de ma is áll Marton László 1970-ben felavatott Niké című mészkő alkotása. A komplexumot többször korszerűsítették, egyik négyemeletes tömbje még a múlt évben is retró hostelként várta vendégeit, ám tíz- és nyolcemeletes épületei bezártak, üzemképtelen állapotban vannak.