A Szabadság híd pályaburkolatának bontása
Az 1980-as felújítás a három belvárosi híd (Margit híd, Petőfi híd, Szabadság híd) összehangolt, ötödik ötéves terv időszakában folyó helyreállításának volt a része. Az 1976-1980 között történő rekonstrukciókra azért volt szükség, mert a II. világháború utáni újjáépítések hiányosságaiból eredően az elemek elhasználódtak (ld.: Petőfi híd elégtelen szigetelése), illetve a rekonstrukciókat megrendelő állam és a tervezők ekkor még nem számoltak Budapest autó-és villamosforgalmának következő évtizedekben végbemenő drasztikus megnövekedésével, így az 1940-50-es évek fordulóján telepített szerkezeti elemek egy részének cseréje halaszthatatlanná vált. A három híd közül a Szabadság hídon végezték a legkevesebb munkát, mivel 1965-68 között már átesett egy részleges felújításon. Az UVATERV és a BME 1979-es közös felmérése alapján, 1980-ban 4 hónap alatt megtörtént a két ellensúlyszerkezet megerősítése, a teljes pályalemez és a villamossínek cseréje, valamint a fémszerkezetek mázolása. A villamospálya kiépítése a Margit híd és a Petőfi híd megoldásait követte: a sínek itt is gumialapokra fektetett monolit vasbeton lemezekre kerültek, amelyekről akkor úgy tartották, hogy jobban képesek követni a híd mozgását, így megóvják a vágányokat a töredezéstől. Mindkét rakpartra kiterjesztették a felújítási munkálatokat, a Fővám téri villamos alagút szigetelését és a gyalogos aluljáró elkopott részeit korszerűsítették, illetve mindkét oldalon elvégezték a közműcsövek karbantartását. A budai oldalon az éppen ekkor felújítás alatt álló Gellért Fürdő hőtáv-vezetékeit is kicserélték, a BKV pedig kihasználva a villamosvonalak lezárását kiépíttette a Madách téri végállomását és a Dohány utca-Wesselényi utca torkolatában elvégezte a sínek cseréjét.
A Szabadság híd pályaburkolatának bontása
A Szabadság híd pályaburkolatának bontása