A 12 méter széles, 172 méter hosszú hidat 1977-ben kezdték építeni a Körös századfordulós vas hídjainak lecserélése alkalmával. A munka Kunszentmártonban, Körösladányban és Köröstarcsán nagyjából egy időben folyt, aminek során az 1970-es évek elején honosított francia szabadalmat, a házgyári építészetből kiinduló előregyártást szabad szereléssel ötvöző technológiát alkalmazták. Ez a módszer az elemek párhuzamos előállításával és az állványozás elhagyásával jelentősen felgyorsítja a mai napig a hidak és felüljárók kivitelezését. A gyakran helyszínen (a Körös menti építkezések esetben a kunszentmártoni ideiglenes telepen) gyártott felszerkezeti elemeket futódarukkal mozgatva, a támasztók felől egyszerre szerelik, ragasztással rögzítik őket egymáshoz, majd az egész felszerkezetet tartó, feszítő acélkábelekkel összehúzzák. Betonozni csak az alkotóelemek illesztései között kell.
A köröstarcsai híd 23 hónap alatt lett kész, a technológia „meghonosításáért” a szabadalmat megvásárló Hídépítő Vállalat vezetői és a hidakat tervező Reviczky János 1978-ban Állami Díjjal lettek kitüntetve. A kivitelező vállalat a köröstarcsai munkákkal párhuzamosan a technológia kiterjesztésével, további elemek előregyártásával és a nagyobb fesztávolság áthidalásával kísérletezett.