1952-ben adták át az épen maradt alépítményeire, nagyrészt eredeti, Dunából kiemelt acélelemeivel újjáépített Petőfi hidat. A munkák során elmaradt a pályalemezek szigetelése, emiatt a pályamegszakításoktól kiindulva a betonelemek megrongálódtak, felfekvésük elmozdult, az 1970-es évekre vasalás menti repedések alakultak ki körülöttük. Rések jelentek meg a villamossínek melletti illesztések, a dilatációs vonalak, a járdaszegélyek és a járdák közelében is. A pályalemezek teljes cseréjére aktuálissá vált. Az 1979-ben induló, 18 hónapra ütemezett felújítást az UVATERV tervei alapján a Hídépítő Vállalat végezte. Mivel az áthaladó forgalmat fenn kellett tartani, a híd hossztengelye mentén egy forgalmi sáv, egy munkaterület és egy bontási-építési váltakozott. A felszerkezet acél elemei közül csak a kereszttartók felső öveinek konzerválására volt szükség, ezekre kerültek az előregyártott, bennmaradó acél zsaluzatban készülő vasbetonelemek. Pótolták a vízszigetelő réteg beépítését is. Felújították a kapcsolódó közműveket és a villamos pályákat, s bár tervezték a híd szélességének megnövelését és új forgalmi sávok nyitását, de ez elmaradt, megtartották az 1950-es felújítás szélességét és felosztását. A munkák a híd környezetére is kiterjedtek. Ekkor alakult ki a villamos vonal pesti és budai megállóinak és aluljáróinak ma ismert elrendezése, a Boráros tér mai közlekedési rendje és megjelenése, és a pesti parti hídhoz kapcsolódó úthálózat. Felmerült a csepeli HÉV vonal Kálvin térig vezetése, de ez sem valósult meg.