Szabadonálló, egyemeletes, téglalap alaprajzú épület, eredetileg érseki uradalmi csűr, vagy magtár. Az 1900-as években bányászlakásoknak alakították át oly módon, hogy négy beugró nyílást vágtak a homlokzati főfalba, melyekbe két-két ajtó és kamra nyílik és az egész épületet megosztották födémmel. Így alakítottak ki egy aránylag nem nagy magtárból 16 szoba-konyhás lakást. Munkáslakás-történeti szempontból rendkívül fontos épületnek ítélte a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja.