A Kárpátia étterem története az 1870-es évekre nyúlik vissza, amikor a ferences rendi szerzetesek a pesti Ferenciek terén álló, megrongálódott rendházuk helyére újat építtettek. A Frey Lajos és Kéler Napoleon építészek által emelt háromemeletes bérház és kolostor 1877-re készült el; földszintjén már ez évtől polgári étterem üzemelt. 1925-ben a pesti vendéglátós Spolarich család lett az üzlet bérlője, az ő nevükhöz fűződik az étterem bővítése és a ma is látható jellegzetes belső tereinek kialakítása. A vendéglő koncepcióját az határozta meg, hogy a család tagjai Zrínyi Miklósig vezették vissza családfájukat: Szigetvár-termet, Zrínyi-termet, Regős- és Vitéz-termet alakítottak ki.
Bár népszerűsége töretlen volt, a vendéglő száz év elteltével kívül-belül megújulás után kiáltott. Üzemi területe szűkösnek bizonyult, a különböző terek idővel már a funkcionális igényeknek és a hatósági előírásoknak sem feleltek meg. A tervezők feladata a helyiségek felújítása, bővítése, korszerűsítése volt. Az étterem megújítására a belváros rekonstrukciós munkálataival összefüggésben, a metróépítés befejeztével, 1978-79-ben, két UVATERV-es, Vellay István építész és Hornicsek László belsőépítész vezetésével került sor.
A belső viszonylag épségben megmaradt, művészi jelentőségű, jellegzetes berendezését és díszítését a Művelődésügyi Minisztérium 1973-ban védetté nyilvánította. A díszítőfestés helyreállítását és kiegészítését az ORSZAK (Országos Szakipari Vállalat), míg a festmények restaurálását a Nemzeti Galéria munkatársai végezték.