A Magyarok Nagyasszonya székesegyház, közismertebb nevén fogadalmi templom az ország egyik legnagyobb bazilikája, neoromán stílusban épült Schulek Frigyes és Foerk Ernő tervei alapján. A templom építéséről már a szegedi árvíz utáni újjáépítés éveiben, az 1880-as évek elején határozatot hoztak. Az 1913-ben elkezdett munkálatokat az első világháború megszakította, így a templom felszentelésre 1930-ig kellett várni. A közel 5000 fő befogadására alkalmas dóm előbb a csanád vármegyei püspökség, 1950-től a Csanádi egyházmegye, majd 1982-től a Szeged-Csanádi Egyházmegye székesegyháza. A templom előtt álló Dóm teret Rerrich Béla tervezte, a Pesti Napló 1930 októberi számában olvasható cikkében számol be az építkezésről: „Ritkaság a városépítés történetében az egységes elgondolású tér. A legtöbb esetben a városi tér nem is építhető fel egységesen, mert ritkaság, hogy teljesen szabad terület álljon rendelkezésre. […] Úgy igyekeztem megoldani az érdekes építészeti feladatot, hogy tekintettel a neoromán stílusban épített fogadalmi templomra a modernség ellenére a középkor történeti levegője áradjon a térből. Négyzetalakú teret terveztem, melynek oldalméretei a száz métert meghaladják. A teret körülvevő épülettestek egyszerű formákkal, egyforma építészeti elemeknek sokszor való megismétlésével monumentális, komoly hatást keltenek. […] A szegedi Dóm-tér épületein sem vakolat, sem műkő, sehol nem látható. Csakis artisztikus anyagok: a Klinker, mész és homokkő, gránit, travertin, kézivetésű tégla, nyerstégla, tölgyfa, vörösréz. […] Szép és jó munkát végeztek legnagyobbrészt az iparosok” – olvasható a Pesti Napló 1930 októberi számában.
A fotó a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja által 1951-ben Szegedről készített városképi és műemléki vizsgálatának kéziratából származik.