Az 1970-es évek elejétől a főváros egyik legnagyobb komplex beruházása volt az egykori Marx tér, azaz mai ismert nevén a Nyugati tér átépítése és a Nyugati pályaudvar rekonstrukciója, valamint az ezekhez kapcsolódó új létesítmények építése. A tér forgalmi rendezésére 1972-ben hirdettek tervpályázatot, amely az épülő Észak-Déli metróvonal csatlakozásának megoldására és a Nyugati pályaudvar funkcionális korszerűsítésére igyekezett megoldást találni. A különböző alternatívák mérlegelése után a kivitelezés műszaki előkészítésének első fázisában az emelt szintű „hidas” megoldás nyert elfogadást. Az építészeti koncepció ennek megfelelően a teret egy sok szintes közlekedési csomópontként rögzítette.