A távbeszélő központ helyén eredetileg a Szent Anna plébániatemplommal egybeépített rendház állt. Mindkettő súlyos károkat szenvedett a II. világháborúban, s míg az előbbit 1947-ben renoválták, a rendházat a földszintig visszabontották. A szomszédos főposta bővítésére kiírt zártkörű, titkos tervpályázati felhívásra Jeney Lajos és Bán Ferenc (BUVÁTI) 1971-ben megtervezték az ötemeletes távbeszélő központot. Az építkezés kezdete előtt a templom összes toldaléképületét el kellett bontani, az új épületet közvetlenül a templomhoz kellett csatlakoztatni, valamint a templom szentélyét a hátsó homlokzattal kellett eltakarni. A pályázati kiírás pontosan kikötötte a leendő épület kialakításának módját: meghatározták az új épület párkánymagasságát, előírták, hogy az új épület sem tömegében, sem osztásában és homlokzati kialakításában nem illeszkedhet a Szervita tér felől a templomhoz, továbbá, hogy a homlokzatnak üvegből kell készülnie. Utóbbinak eleget téve, az elkészült épületen az ablakok a kor stílusát tükrözve alumíniumtokos dupla üvegezést kaptak, a tokok közötti részeket pedig színezett üvegfelületekkel töltötték ki. A homlokzat vertikális tagolása - a kiírás ellenére - a tervezői szándék szerint mégis finom összhangba került a szomszédos templommal. Az épületet díszítő szobrok alkotói Józsa Bálint, Kovács Ferenc, Bohus Zoltán és Csiky Tibor voltak. Az épületbelsőben légkondicionáló hűtötte a gépházakat és az irodákat is, ami ekkor még itthon kuriózumnak minősült. Az építkezéssel a tér rendezése is megtörtént: az itt álló grund elbontásra került, a távbeszélő déli traktusában nyíló átjáró módosította a megszokott útvonalakat, új parkolóházzal zárták le a tér keleti végét, a későmodern homlokzatok pedig megváltoztatták a II. világháború után csak részben rendezett városképet. 2017-ben a környék újabb rendezésen esett át, a távbeszélő központot és a parkolóházat lebontották, a terület rendezése jelenleg is folyamatban van.