Az isaszegi Szent Márton-templom (másik nevén Öregtemplom) feltárására az 1968–1971 közötti műemléki helyreállítása folyamán került sor. Ekkor derült ki, hogy a templom alapfalait egy nagyméretű rotunda adja ki, amely feltehetően a XIII. század első felében épülhetett. Erre az épületegyüttesre húzták fel a XIV-XV. század fordulóján azt a gótikus templomot, amit azután a XV. század második felében az uraságok (minden bizonnyal a Rozgonyiak) bővítettek. Díszes bejárati kapuja (ezt Csányi Károly tárta fel még 1939-ben) a templomhajó déli falsíkjában, a sekrestye a szentély északi falán helyezkedett el. Ez idő tájt építették a tornyot is. Kívülről támpillérekkel erősítették meg az egész templomot, körülötte helyezkedett el a fallal kerített cinterem, a temető. A XVI-XVII. században a templom súlyosan megrongálódott, de szerencsére nem semmisült meg. Állaga a felszabadító és a kuruc háborúk idején tovább rongálódhatott. Romjaiból 1716-ban emelték ki, amikor Johannes Ignaz de Kurucz (?) báró a lakosság segítségével renováltatta. Miután Grassalkovich Antal 1733-ban Isaszegre megkapta a kegyúri jogot, 1734-ben barokk stílusban átépíttette a templomot, amely végső formáját az 1758-as felújításával nyerte el.