Dobroszláv József a szintén festő édesapjától, Dobroszláv Lajostól tanult festészetet, s egy 17 éves korában készített csendéletével 1950-ben szerepelt a Nemzeti Szalon Országos Ifjúsági Képzőművészeti kiállításán. Bár a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe is bekerült korai műve a tatai bányászok életét dolgozta fel, Dobroszláv nem tudott azonosulni az 1950-es évek elején a képzőművészetet is uraló szocreál témákkal és stílussal, így a Magyar Képzőművészeti Főiskola helyett a Műegyetem építészmérnöki karát választotta. A diploma megszerzése után, 1956-ban az UVATERV-nél helyezkedett el, ahol eleinte mérnökként dolgozott. A festészetet sem az egyetemi évek alatt, sem később nem adta fel, 1952 és 1960 között szinte minden évben beválogatták akvarelljeit a Műcsarnokban megrendezett tárlatokra. Képzőművészeti pályájára felfigyelve az UVATERV-ben is új feladatot kapott: az ország minden olyan mérnöki műtárgyáról festményt kellett készítenie, ami a közlekedésben, vagy a hírközlésben született. Ezeknek a képeknek egy része az akkori Közlekedési Minisztérium tulajdonába került, az UVATERV pedig saját gyűjteményéből 1981 januárjában egy 128 alkotásból álló kiállítást rendezett, melynek katalógusa is megjelent. Dobroszláv József a mai napig szerepel egyéni és csoportos kiállításokon, képeit az 1980-ban Memphisben, majd az 1981-ben Londonban megrendezett Magyar Akvarell című kiállításon is bemutatták.