Dunaújváros a Duna jobb partján, a Mezőföld Dunára néző peremén, egy pleisztocén kori lösztáblán fekszik. A városnál kialakult magas löszpart (sasbércek) víz hatására rogyásra és szakadásra hajlamossá válhat. A város 1950-től kezdődő építése közben már volt több kisseb szakadás a part mentén, viszont 1964-ben a szokatlanul csapadékos időjárás, a Duna magas vízállása és a rossz minőségű közműrendszer szivárgása következtében a Radari és a Barátság városrész alatti partszakasz leszakadt. Az omlás az egész város létét veszélyeztette, így elhatározták egy Európában is egyedülálló partvédelmi mű létesítését a városi partszakasz teljes hosszában. Ennek során a partfal lépcsős kiképzést kapott, talajvízszintmérő kutakat fúrtak, illetve víztelenítő horhosok kerültek kialakításra. Ma a Partvédelmi Mű fenntartását a Partvédelmi Vállalat látja el, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljék az 1964-hez hasonló katasztrófát. A védelem részét képezi a telepített növényzet is, így a partszakaszon egy mesterséges park jött létre, ami kedvelt kikacsolódási helye a városiaknak. A Dunai Vasműben 1975-től évenként megrendezett acélszobrász szimpózium során született szobrok nagy része a védelmi mű területén lett elhelyezve, ezzel létrehozva Európa egyik legnagyobb szabadtéri acélszobor kiállítását, ahol nem csak magyar, hanem több külföldi neves művész itt készült munkája is megtalálható.