A megnövekedett gépjárműforgalom az 1970-es évekre szükségessé tette a belvárosi Duna-hidak szerkezeti felújítását, valamint a forgalom elvezetését segítő pályaszélesítést. A Margit híd felújítási munkálatai 1978. március 20-án kezdődtek el, és ugyanez év szeptember 30-án már át is adták a forgalomnak a felújított szerkezetet. A tatarozás magában foglalta a pályaszerkezet, a villamosvágányok, a felsővezeték rendszer, a köz-és díszvilágítás hálózatának korszerűsítését, valamint a pesti rámpa és a Margit-szigeti aluljáró megerősítését is. Az 1947-48-as újjáépítés során az átmenő villamosok vágányait betonvályúba öntött zúzalékos bitumenbe fektették, ami a terhelés során kimozgott, a burkolat fellazult, és a sínek megfelelő alátámasztás hiánya miatt elpattogtak. Az 1978-as felújításnál a sínek már gumialapokra fektetett monolit vasbeton lemezekre kerültek, ez utóbbiaktól várva azt, hogy mivel jobban képesek követni a híd mozgását, megóvják a szerkezetet a töredezéstől. A dilatációs szerkezeteknek, a tartók saruinak, és a hídpilléreknek az ellenőrzését, illetve megerősítését vagy cseréjét is ekkor végezték el. A munkákhoz kapcsolódva a Margit körutat kiszélesítették egy-egy sávval, és a villamosmegállókba tartó gyalogos forgalom csökkentésére mind a budai, mind a pesti hídfőnél aluljárókat alakítottak ki. Utóbbiakkal összefüggésben elvégezték a feltárt statikai elemek megerősítését. A pesti oldalon az aluljárókat összekötötték a híd két gyalogjárdájával, az új utat pedig a Jászai Mari tér parkján vezették át. Ez a megoldás a mai napig nem változott. Ekkor restaurálták a mederpillért díszítő francia barokk stílusú szobrokat is.