Borsos Miklós szobrász és felesége, Kéry Ilona 1942-től a nyarakat terméskőből épült tihanyi házukban és az ahhoz tartozó, nagy gonddal tervezett, mediterrán hangulatú kertben töltötték. A világháború pusztításait követően 1948-ban újjá kellett építeniük a házat és újratelepíteni a kertet. Az évek alatt a ház és a hozzá tartozó birtok szép lassan megduplázódott.
Borsos nyaranta a kert végében lévő fészer előtti terepen faragta ki szobrait, a kész művek elhelyezéséről pedig felesége gondoskodott. A tihanyi ház környezetében természet és művészet kivételes harmóniája valósult meg, így alakult a kert szép lassan szoborparkká. Sokan csak „a diósi arborétum” néven emlegették a kertet, ahol a legkülönbözőbb növények között, fák árnyékában rendszeresen jöttek össze a barátok, a 20. század szellemi életét meghatározó alkotótársak egy kis beszélgetésre, borozgatásra, közös zenélésre. Gyakori vendég volt itt többek között Déry Tibor, Egry József, Németh László, Illyés Gyula.